Csodás kórus koncertút (Spanyolország-Portugália) balesetemmel (1995)

A kéthetes út elképzelhetetlenül sok élményt, látnivalót nyújtott és számomra a csúcsok csúcsa volt. Portugália, mint szinte teljesen ismeretlen ország, minden lépésen meglepetésekkel szolgált. Elmondhatatlan szépségű volt Marvao, egy minden oldalon rendkívülien meredek hegy csúcsán elhelyezkedő városka fehér falaival, középkori várával, csodás kilátásával. Tomar, a keresztesek kolostorvára annyi elképzelhetetlen látnivalóval szolgált, hogy még ma is eláll a lélegzetem. Batalha, mint a Manuel későgótikus stilus egyik legszebb építménye fantasztikus kőcsipke remekeivel varázsolt el. Na és Lisszabon ! A Jeromos kolostor a világ legszebb (így mondják) kolostora a felülmúlhatatlan katedrálissal. Boldog figyelmetlenségemben rosszul léptem le a járdáról a templomhoz menet és - mint később kiderült- a bokámban mindenféle dolgok elszakadtak. Nemcsak megdagadt rettenetesen, de néhány nap múlva már kék-zöld és lila színben pompázott. Nagyon fájt, de azt mondtam magamnak: „Azért is jöttem el, hogy Lisszabont lássam, hát akkor most szenvedni kell, de amit lehet,  megnézek”  és bejártam a templomot, a kolostort, majd felmentem a Szent György erődhöz is a hegytetőre. Minden lépésnél hangosan feljajdultam, annyira fájt a lábam. Az emberek utánam fordultak és nem értették a dolgot. Ez megismétlődött minden később meglátogatott városban. A lábam egyre válságosabb állapotba került a megerőltetéstől. Zaragoza mellett egy pici városkában adtunk koncertet, melynek a temploma akkora volt (vagy nagyobb és minden eredeti középkori), mint a Mátyás templom. A fellépésnél kedvezményezettként széket kaptam, így énekelhettem. Egy lábon ugráltam fel az oltárlépcsőkön a székem felé a koncert megkezdése előtt, de az egyetlen ép lábammal megbotlottam. A nézők feljajdulva hirtelen felállva figyelték mi lesz, de végül mégis visszanyertem egyensúlyomat, nem estem el. Nem lehetett elkerülni, be kellett mennem a kórházba és ki kellett vizsgáltatnom magam. Most mi lesz? Biztosításom nincs, fizetni pedig nem tudok. Munkahelyi elfoglaltságok, sürgős felelősségteljes, nagyobb munkák miatt ugyanis kijelentettem Tündének: „Nagyon szeretnék, de sajnos nem tudok eljönni”. Az indulás előtti napon viszont este befejeztem munkáimat és éjjel bepakolva mégis megjelentem a busznál még pedig parókában. Nem ismertek fel a kórustársak és kérdezték: „Ki ez az új utas?” Biztosítást természetesen nem tudtam már elintézni. Levente viszont önfeláldozóan felajánlotta biztosítását, próbáljak vele szerencsét. Egyfolytában aláírását gyakoroltam, hogy adandó esetben eltérés nélkül írjam Levente nevét, még a hajamat is úgy igazítottam, mint ő. A kórházi kivizsgálás után egy üveg tokaji borral köszöntem meg az orvosnak orvosi segítségét. Meglepő módon gyorsan lezajlott a biztosítással kapcsolatos ügyintézés. Az egyik zaragozai kórustag/kórusvezető egy mankót adott, melyet budapesti látogatásukkor visszakapott. A mankó nagyon megkönnyítette a dolgomat a továbbiakban, ugyanis már önállóan tudtam segítségével helyet változtatni, míg előtte a lépcsőkön kézben vittek fel-le, ami nagy megterhelést jelentett kórustársaimnak. Kedves emlék, amikor leány kórustársaim öleltek át segítve előre haladásomat. Több mint két hónapig, így szeptemberben, is a munkahelyemre mankóval jártam. .