TÓNI

 

Bene Antal (1946 - 2011)

 

  Alig egy hónap telt el a jubileumi koncert után - és már nem volt közöttünk.

  Olyan hirtelen és váratlanul távozott el, hogy még így hónapok elmúltával is döbbenten gondolunk arra, hogy elveszítettük. Talán a második évben kapcsolódott be hozzánk, de az biztos, hogy az első "nagy" turnén ( 1989 - Ausztria, Olaszország, Spanyolország ) már részt vett, ahogyan azután szinte minden alkalommal velünk jött. És ezek a velünk-jövések nemcsak passzív részvételben nyilvánultak meg, hanem abban is, hogy mindig "készült" abból az országból, abból a városból, abból a tájegységből, ahová mentünk, és ezt a tudását szívesen megosztotta másokkal is. Akik hozzá csatlakoztak egy-egy szabad városnézés alkalmával, nem csalódtak - bár ezt nem mindenki bírta, mert tüdő és erős lábak kellettek ahhoz, hogy fel tudjuk venni vele a versenyt. Mindent látni akart, minden érdekelte, semmi szépséget vagy látványosságot nem akart kihagyni. Ha volt a közelben egy hegy, Tóni azt biztosan megmászta. Ha volt ott egy kilátó, vagy magas torony, akkor annak a tetejéről biztosan készített képeket. Még az sem riasztotta vissza, ha egy-egy ilyen kirándulás miatt pár percet késett a busz indulásáról - neki meg kellett bocsátani, mert nem lődörgött vagy vásárolt valahol, hanem komoly felfedező utakat tett.

  Nagyon sokat fényképezett, a turnékon és más összejöveteleken is, az érdekesebb felvételeket ( sorozatokat) pedig utólag kérés nélkül is odaajándékozta az érdekelteknek. 

  Meghatározó alakja volt a kórusnak, halk, finom, választékos, udvarias stílusa mindig figyelemre késztette azt, akihez szólt. Az idegenek megkérdezésében, információkérésben is mester volt. Nagyon tudott hatni elegánsan kulturált és ugyanakkor kedves, közvetlen  személyisége az emberekre. Volt humora, és néha szeretett megviccelni bennünket. Soha sem felejtem el, amikor az egyik turné indulásakor idős,  külföldi hölgynek öltözött, elegáns, ősz parókával a fején, és nyafka orrhangon érdeklődött, hogy "Innen indul valami  Bárdosz Lájosz kámárákórusz  autóbusza ?" - mi meg csak hüledeztünk, hogy ki lehet ez, és mit akar tőlünk - mikor lekapta a parókát, és hát a Tóni volt az ! Gáláns lovagként viselkedett a nőkkel általában, szívet melengető bókokkal halmozott el bennünket, és a "hölgykoszorú" szóról, ahogyan bennünket titulált, mindig Ő fog eszünkbe jutni. Kedves modora révén sok barátra, jó ismerősre tett szert, ennek ellenére zárkózott volt, túl közel nem engedett magához bennünket, egyedül maradt, de talán (remélem) jól érezte magát ebben az egyedüllétben is. Tervei voltak, újabb kalandok, utazások - főleg azóta, amióta nyugdíjas lett, és szabadabban mozoghatott.

  Másoknak is szervezett utazásokat, jobban, mint egy profi idegenvezető. Az iskolában, ahol tanított, több buszos kirándulás az ő nevéhez fűződött. Ezekre bennünket is elhívott, néhány ilyen utazáson többen részt vettünk a kórusból is.

  A kórus ünnepségekre is "készült": nagyon finom tortákat, édességeket tudott készíteni, időt, fáradságot nem kímélve, és mosolyogva nézte, ahogy pusztítottuk a vakondtúrás-tortát, vagy valami hasonló sütemény-költeményt. Ez azért is megható volt, mert édességet az utóbbi időben betegsége miatt már nem nagyon evett, ennek ellenére nem szakította meg azt a hagyományt, hogy édesszájú társainak meglepetést és örömet szerezzen.

  Költő is volt, mesékkel is kísérletezett, sőt, a zeneszerzést  is megpróbálta - persze, amatőr módon, de nagyon nagy lelkesedéssel. Dalait a kórusélet ihlette, írt dalt Ottónak ( ki ne emlékezne "A manager-élet nehéz nagyon-gyon-gyon" refrénre ? ), Tündinek névnapi köszöntőt szerzett ( "Száz évig süssön Rád a napod, Kívánunk boldog névnapot !"). Ez utóbbira több szólamot is komponált, de a saját előadásában, huncut kis mosollyal a szemében  sokkal jobban tetszett, mintha egy egész kórus énekelte volna el.

  Ehhez az ünnepi honlaphoz rengeteg segítséget nyújtott, régi diaképeket hívatott elő, sok papírképet és egy egész pendrive-nyi digitális képet hozott, le is jegyzett néhányat a turnékon Vele történt érdekes eseményekből - 12 hosszabb történet és 11 "LEG" segít most visszaemlékezni Rá.

  Több, mint 20 évig állt mögöttem a kórusban -  és nagyon hiányzik … De valahogy most is úgy érzem, hogy nem ment el végleg, és egyszer csak kinyílik az ajtó, és megjelenik csillogó szemüvegében, valamelyik furcsa sapkájával a fején, valami új, megvalósítható ötlettel ...  lehet, hogy nem így, de valahogy mégiscsak velünk marad, ahogyan Csöpi is írta az első gyertya meggyújtásakor: "A kórus örökös TÓNI-ja maradsz".

Így legyen !

2012. február. 09.                                                                                                                                                                                                           Veres Márti