Milánóban az égiek meghallgatják a fohászomat...
| Az útra úgy indultam el, hogy minden kikészített meleg ruhát otthon felejtettem. Hiányuk Klagenfurtban már keményen megmutatkozott, ahol majd megvett az isten hidege. Borzasztóan fáztam a hegyek között s a szokatlanul hideg, esős időjárás miatt komoly megbetegedésnek néztem elébe. Egyfolytában az égiekhez fohászkodtam valami megoldás iránt. Milánóban szabad városlátogatást kaptunk. Az egyik utcasarkon tejet osztogattak az egészséges életmódra szoktatva a járókelőket. Én is kaptam, de kijelentettem, szeretnék a kórustagoknak is vinni. Hányan vannak?- kérdezték. Több szatyornyi tejjel megrakodva folytattam utamat. Ez jó kezdet!- gondoltam. Kisvártatva földbe gyökerezett a lábam és nem akartam hinni a szememnek. Egy kuka tetején egy csodálatos téli, vastag, divatos dzseki várt arra, hogy valaki elvigye. Pont olyan, amilyenre vágytam. Vastag kötésű anyag, elöl szarvasbőr, gyönyörű gallérral és pontosan az én méretem, mintha rám szabták volna. Ma is megvan, gyakran használom, nagyon szeretem. Meg voltam mentve. Van Isten!
|