Kétnapos programunk első napjának elteltével a helyi iskolában visszaöltöztünk a fellépő ruhákból és visszaindultunk buszunkkal szállásunkra, mely a fürdővel szemben a városon kívül több kilométer távolságban helyezkedett el. Örültünk a pihenésnek amikor megérkeztünk szálláshelyünkre. Három szobatársam de főleg én viszont a szívemhez kaptunk, ugyanis a szobakulcsot az iskolában hagytam a másnap szükséges cuccaim között. Mindenki lepihenhetett kivéve szobatársaimat és engem. Szobatársaim sok mindent mondtak, de ezt nem szeretném idézi. Azonnal visszaindultam a városba. Először keményen gyalogoltam, majd sikerült autóstoppal az iskolához jutnom, mely természetesen zárva volt, hiszen szombat volt. Mit csináljak, ha portás nincs? Az iskolás gyerekeket kérdezgettem, ismerik e az iskolaigazgatót és lakcímét? Kiderült, hogy a kisvárosban mindenki, így ők is ismerik őt és odavezetve nemsokára az igazgató kapuján csöngethettem. Az igazgató szlovák ember, magyarul nem tudott, de lengyel nyelvismeretemmel hamarosan megértettem helyzetemet és elvitt az iskolába, a szállás szobakulcsát magamhoz vettem és igen előzékenyen hazavitt gépkocsiján. Szégyelltem, hogy nem tudom meghálálni nagyvonalúságát, segítőkészségét. Zavaromban még a címét is elfelejtettem elkérni. Szobatársaim sorsa távolétemben szerencsésen jobbra fordult, mert előkerült egy pótkulcs.*** Lefekhettek. Az iskolacímet Bárdos kórusunk szlovákiai magyar kórustársától szereztem meg, aki véletlenül éppen Pelsőcön helyezkedett el. Egy szép magyarországi fotóalbumot küldtem az igazgatónak ajándékként, hogy elrontott szombatestéjét legalább részben kiegyenlítsem.

*** Azért a honlap készítője annyival kiegészítené, hogy mire megtudtuk, miért szomorú Tóni két szobatársa, Tóni már messze járt, és mobiltelefonja nem lévén, nem tudtunk utána szólni, hogy várjon még egy kicsit. Mert mi fel tudtuk hívni a szállás gondnoknőjét, aki nem lakott messze tőlünk, és ő hozott egy pótkulcsot, amivel a szobát kinyitotta, és a két fáradt szobatárs lefekhetett aludni ... Sajnáltuk nagyon, hogy Tóni olyan hirtelen nekiindult a nagyvilágnak ... De ezzel sem lehetett Őt (még sokáig ...) meggyőzni arról, milyen jó az, ha az embernek van mobiltelefonja ...