Tündi és Ottó
|
|
| Vannak dolgok, vannak fogalmak amik
elválaszthatatlanok egymástól (ugyanakkor ellentétesek is egy
kicsit). Például a tűz és a víz, vagy a Nap és a Hold, vagy ... Tünde és Ottó. Igen, így van ez valahogy Kempelen Tündével és Miskolczi Ottóval. Együtt vannak, együtt látjuk őket, összetartoznak - és egyben hozzánk is tartoznak ( vagy mi hozzájuk - nem is tudom ...). Egy kórusnak karnagy kell - és valaki még, aki az "ügyeket intézi". Ezek ők ketten a Bárdos Lajos Kamarakórusban. Együtt csinálják, bármelyikükről eszünkbe jut a másik - mégis olyan mások ! Ottó a szervező és "Manager", a színész és az örök mókamester, a női nem gáláns hódolója és széptevője, Arlecchino és Don Juan, a magyar kiejtés és nyelvhelyesség védelmezője és őre, minden kórus tártszívű patrónusa, a gyengék védelmezője és felkarolója, a nagy álmodozó és a szigorú kritikus. Aki egyből ránk szól, ha nem tetszik neki valami ( aminek azért nem olyan nagyon örülünk ...) - de már hiányzik egy kicsit, ha véletlenül nem így történik ...
Tündi pedig maga a megtestesült Zene és Türelem. Aki 25 esztendő
óta ( legalábbis amit velünk eltöltött) próbálja rajtunk keresztül
másokhoz is eljuttatni a szép zenét, a zene szeretetét. De először
hozzánk kell eljuttatnia, ami - sajnos - nem mindig könnyű. Profi
zenészekkel valószínűleg könnyebb és eredményesebb volna. Ő mégis
megmaradt és zokszó nélkül kitart az amatőr kórus mellett, és soha
el nem múló türelemmel és szeretettel javítgatja az újra és újra
előbukkanó hibákat. Minden egyes művet minden próbán olyan
lelkesedéssel és frissességgel vezényel, mintha akkor vezényelné
először. Köszönjük Mindkettőjüknek az
elmúlt éveket, köszönjük a rengeteg munkát, a velünk való törődést, a
szeretetet, az életre szóló élményeket,és reméljük, hogy még sok hosszú évet
tudunk együtt-muzsikálással eltölteni ! |